Pszichoterápia depresszióban
Kezelési lehetőségek – Az unipoláris major depresszió kezelésére rendelkezésre álló pszichoterápiák:
- Kognitív-viselkedési terápia (CBT)
- Interperszonális pszichoterápia
- Viselkedési aktivitás
- Család- és párok kezelés
- Problémamegoldó terápia
- Pszichodinamikus pszichoterápia
- Támogató pszichoterápia
Egy adott pszichoterápia kiválasztása a depresszió kezelése során – A főbb pszichoterápiák között nincs bizonyító bizonyíték arra, hogy az egyik jobb a többihez képest; így a választás általában a rendelkezésre állás és a betegek preferenciája alapján történik. A CBT és az interperszonális pszichoterápia gyakran az egypólusú depresszió kezdeti kezelésére kerül kiválasztásra, mivel szélesebb körben tanulmányozták őket, mint a pszichoterápiák egyéb típusai.
Az unipoláris depresszióhoz különböző pszichoterápiát vizsgáló randomizált vizsgálatok azt mutatják, hogy a hatékonyságbeli különbségek legfeljebb kisebbek. Például 198 pszichoterápiás vizsgálat (viselkedési aktivitás, kognitív-viselkedési terápia, interperszonális pszichoterápia, problémamegoldó terápia, pszichodinamikus terápia, szociális készségképzés és támogató terápia). Az elsődleges megállapítások a következők voltak:
- Minden terápia jobb volt a várólisták ellenőrzési állapotánál, és a klinikai előnyök mérsékeltek vagy nagyok voltak.
- Minden terápia (kivéve a szociális készségfejlesztést) meghaladta a szokásos gondozást, és a klinikai előnyök kicsi vagy mérsékeltek voltak.
- Az egyes terápia előnyei általában összehasonlíthatók voltak.
A családi és párok terápia hatékony lehet a súlyos depresszióban szenvedő betegeknél is.
Ezenkívül a különböző pszichoterápiák gyakran átfedik egymást. Például a támogató pszichoterápia technikáit más pszichoterápiák, pl. Pszichodinamikus pszichoterápia fogadta el. Egy másik példa a viselkedési aktiváció, amely a kognitív-viselkedési terápia viselkedési komponenséből származik és azt reprezentálja.
Adherencia – A depresszióban szenvedő betegek között, akik pszichoterápiát kezdnek, a korai lemorzsolódás gyakori (csakúgy, mint a farmakoterápiában). A pszichoterápiára utaló orvosoknak ezért követniük kell a tapadást és a hatékonyságot, ahogyan azt a gyógyszerkezelés során is megtehetik.
TÁMOGATÓ GONDOSKODÁS a depresszó kezelésére
Klinikai irányítású önsegély – Az egypólusú súlyos depresszió enyhébb epizódjainak kezdeti kezelésére a klinikusok által irányított önsegítő terápia ésszerű alternatíva a pszichoterápiához, amelyet a terapeuta minden munkamenetben szemtől szembe ad. A klinikusok által irányított önsegítő terápia strukturált munkafüzetekre (kinyomtatott, kompaktlemezes vagy internetes), audiokazettákra vagy videokazettákra támaszkodik, és minimális, szakaszos kapcsolatot tart fenn klinikusgal vagy paraprofesszionális szakemberrel, aki bátorítást és fejlődést figyel..
A depresszióba bevont klinikai irányítású önsegélyt támogató bizonyítékok magukban foglalják a randomizált vizsgálatokat. A 13 vizsgálatból (n> 2400 beteg) végzett egyedi betegadatok meta-analízise a szokásos gondozással összehasonlította a klinikailag irányított önsegítő terápiát, és megállapította, hogy az aktív kezelés jelentős, kismértékű és közepes klinikai haszonnal járult. Ezenkívül a mérsékelt depresszióban szenvedő betegeknél a kiindulási értékek legalább olyan kedvezőek voltak, mint az enyhén beteg betegek.
A depresszió enyhébb epizódjainak kezdeti kezelésére a klinikus által irányított önsegítő terápia alkalmazása összhangban van a többszörös gyakorlati útmutatásokkal.
Pihenés és pozitív hatások – Az egypólusú súlyos depresszióban szenvedő betegeknél javasoljuk a relaxációs technikák (pl. Progresszív izomlazító vagy relaxációs képalkotás [gyönyörű vagy békés helyek elképzelését], vagy autogén tréning hozzáadása] [a test egészének vizuális megjelenését és melegedési állapotát ]) az elsődleges kezelésre. Öt véletlen besorolásos vizsgálat (136 beteg) metaanalízise összehasonlította a relaxáció nélküli kezelést, és klinikailag mérsékelt javulást talált a relaxációra. Ugyanakkor kilenc kísérlet (286 beteg) második elemzéséből kiderült, hogy a relaxáció kevésbé hatékony, mint a pszichoterápia (elsősorban a kognitív-viselkedési terápia).
A klinikusoknak arra is ösztönözniük kell a betegeket, hogy folytassanak pozitív tevékenységeket (“viselkedési aktiváció”), amelyek a depresszió miatt megszűntek. A betegek szedhetik az a helyzet, hogy ezek a tevékenységek kevésbé depressziósak lesznek; A klinikusoknak meg kell magyarázniuk, hogy a depresszió enyhítésének egyik eszköze az, hogy részt vegyen e tevékenységekben. Gyakorlat – Javasoljuk, hogy az egypólusú súlyos depresszióban szenvedő betegeknél adjunk kiegészítő terápiát az alacsony minőségű, véletlen besorolásos vizsgálatokból származó bizonyítékok alapján. Ezenkívül a testmozgás más egészségügyi előnyökkel is járhat, mint a depresszió. (Lásd “A gyakorlatok előnyeit és kockázatát”, a “Gyakorlati előnyök” című részt.)
Az enyhébb depressziós epizódokban szenvedő betegeknél ésszerű alternatívaként a testmozgás helyett inkább a testmozgás, két-négy hétente) a tünetek romlására. A terápiás kezelés kiegészítő kezelésként vagy monoterápiás kezelésként megfelel a több gyakorlati útmutatónak. Bár számos tanulmány szerint a testmozgás kedvező a depresszív rendellenességeknél, a bizonyítékok nem kényszerítők: • 35 randomizált kísérlet meta-analízise ( 1356 depresszióban szenvedő beteg) összehasonlította a kezelést vagy kontroll beavatkozást nem igénylő testmozgást, és mérsékelt klinikai előnyhöz jutott [131].
Mindazonáltal a vizsgálatok heterogenitása mérsékelt volt, és a hat magasabb minőségű vizsgálatban (pl. A vakok által vizsgált kimenetel), amely 464 beteget jelentett, csak olyan kis klinikai hatás érte el a gyakorlatot, amely nem érte el a statisztikai szignifikanciát ● Külön meta – négy olyan randomizált vizsgálatban, amelyeknél 271 depressziós, klinikai körülmények között felvett beteg nem hasonlított össze kezeléssel vagy placebóval, nem volt előnye a gyakorlatnak. A klinikai beavatkozásokból felvett betegek depressziósabbak lehetnek, és kevésbé reagálhatnak a testmozgásra, mint a depressziós egyének, akiket más beavatkozásokból vettek fel. A későbbi randomizált vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a testmozgás nem nyújt előnyöket a depresszióhoz. Például egy véletlen besorolásos vizsgálat (n = 361 depressziós beteg) azt találta, hogy a szokásos ellátás kiegészítéseként nyújtott támogatás és ösztönzés (ahelyett, hogy testmozgást biztosított volna), nem volt előnyös. A véletlenszerű kísérletek áttekintése alapján azt javasolják, hogy a klinikusok a depresszióban szenvedő betegek számára a következőképpen járjanak el:
- Modalitás – Aerob testmozgás (pl. tempós séta, futás vagy kerékpározás) vagy rezisztencia tréning (felső és alsó testrészre súlyzós edzés) heti edzésprogramok
- Időtartam – 45-60 perc per alkalom
- Intenzitás • Aerobic edzés: 50-85% maximális pulzusszám • Ellenállás: 3×8 ismétlés a teljes kapacitás 80% -ával.
- Időtartam – Legalább 10 hét. A gyakorlatoknak vagy az SSRI-knek való megfelelés hasonlónak tűnik. A gyakorlatokhoz való alkalmazkodás javítására irányuló stratégiák közé tartozik a páciens preferenciák szerinti tevékenység típusának és gyakoriságának megváltoztatása, a motivációs interjúk (a páciens motiválása a páciens okai és a beteg változásbeli ambivalenciájával), a célok meghatározása és a visszajelzés a betegek számára.
További cikkek: https://dcsoport.wordpress.com/
