Antioxidánsok szerepe

A flavonoidok a növényi metabolizmus másodlagos termékei. Számos funkciójuk ismert a növényvilágban: pigmentálás, az UV-fény, a mikroorganizmusok és egyéb növényi kártevők – gombák, rovarok, csigák stb. – elleni védelem. Az élelmiszerként szolgáló növényi anyagokban természetes színezőanyagok, ízkomponensek, antioxidánsok.
A flavonoidok szerkezetére a C6-C3-C6 alapszerkezetű váz jellemző, valamint a két benzol gyűrű egy oxigénatomot tartalmazó heterociklusos pirán- vagy pirongyűrűn át kapcsolódik. Jelenleg mintegy 4000-féle különböző szerkezetű flavonoidot azonosítottak, melyek 13 különböző szerkezeti csoportba sorolhatóak. Néhány vegyület fontos egészségvédő szerepet játszhat, mint a flavanonok, flavonok, flavonolok, flavanok, antociánok és izoflavonok, míg az egyéb flavonoid komponensek, mint az auronok, chalconok és kumarinok táplálkozás-élettani jelentősége még nem bizonyított. A legtöbb ital, amely természetes növényi alkotórészből készül (zöldség- és gyümölcslevek, gyógyteák) kisebb-nagyobb mennyiségben tartalmaz flavonoidokat, polifenolos vegyületeket.

Már egyre több ilyen termék található a bio boltok polcain, azonban a szervezetnek időnként jóval magasabb flavonoid bevitelre lenne szüksége. Számos vizsgálatot végeztek az OÉTI-ben azért, hogy felmérjék az öt, a természetben leggyakrabban előforduló flavonoid vegyület, a kvercetin, a luteolin, az apigenin, a kempferol és a miricetin mennyiségét. A meghatározás körébe közel 150-féle növényi élelmiszer került. Az összes flavonoid mennyiségét illetően a zöldségek közül a hagymafélék, a fehérrépa, a spenót, a zeller különböző részei és a különböző lencsefajták bizonyultak a leggazdagabb forrásnak. A gyümölcsök közül jelentős flavonoid források a bogyósok, az olajos magvak közül pedig a dió tűnt ki nagyon jelentős flavonoid tartalmával. Az egyes flavonoid vegyületek közül nagy mennyiségű kvercetin volt kimutatható a vörös- és lilahagymában, a sóskában és a spenótban. A miricetin kifejezetten nagy mennyiségben van jelen a dióban, de előfordul a szederben, eperben, fehér répában, petrezselyem zöldben is.

Ha a lakosság flavonoid bevitelét szeretnénk meghatározni, akkor csak egy átlagos értéket tudnánk meghatározni, hiszen nagymértékben befolyásolja az értékeket a földrajzi elhelyezkedés, az évszakonkénti eltérés a tápanyagok bevitelénél, valamint számos más körülményt is figyelembe kell venni. Például a növények flavonoid tartalmát nagymértékben befolyásolja, milyen termesztési körülmények között nevelték, valamint jelentős hatást gyakorol az éghajlat, az időjárási viszonyok milyensége is.

A holland lakosság napi flavonoid felvétele 23 mg-nak bizonyult, míg a dánok felvételét 28 mg/nap értéknek határozták meg. A finn lakosság flavonoid felvétele 55,2 mg/nap . Hazai vizsgálatok szerint a magyar gyerekek átlagos flavonoid felvétele 19,5 ą 26,6 mg/fő érték, míg a felnőttek által elfogyasztott flavonoid mennyisége 18,8 ą 28,9 mg/ fő volt. A számított értékek nagy egyénenkénti változatosságot mutattak, gyerekek esetében a felvétel 0-179,3 mg, felnőtteknél 0,5-309,7 mg között.

Kutatók sora arra a megállapításra jutott, hogy a flavonoid felvétel inverz módon összefügg a szív- és érrendszeri betegségekkel összefüggésbe hozható mortalitással. A Zutphen (Hollandia) tanulmányban a flavonoid felvétel inverz összefüggésben volt az ötéves követéses időszakban megjelenő daganatos és koronáriás betegségek számával. A szív- és érrendszeri betegségekből származó mortalitás 50%-kal kisebb volt a legnagyobb flavonoid felvételű csoportban a legkevesebbet fogyasztókhoz viszonyítva.

Egy finn tanulmányban (1996) a nők esetében mutattak ki szoros, inverz összefüggést a flavonoid felvétel , valamint a koronáriás szívbetegségekből eredő halálozások tekintetében . A férfiak esetében ugyanezt a trendet sikerült kimutatni, de csak az összes halálozásra vonatkozóan volt szignifikáns az összefüggés.

Köztudott már, hogy a flavonoidok igen széles körű kémiai és biológiai aktivitással rendelkeznek, azonban a részben vagy teljesen bizonyított hatások meglehetősen szerteágazók. A kedvező hatások bizonyítása a legtöbb esetben már in vitro körülmények között megtörtént. Azonban az utóbbi öt évben megsokszorozódott in vivo vizsgálatok alapján a flavonoidok kedvező hatásai különböző biokémiai folyamatok köré csoportosíthatók:

antioxidáns hatás és/vagy szabadgyök-befogás,
immunmoduláns és gyulladáscsökkentő hatás – nagy valószínűséggel az arachidonsav-metabolizmus módosításán keresztül,
asztmaellenes és antiallergén hatás,
más enzimek aktivitásának módosítása (általában gátló hatás érvényesül)
antivirális, antibakteriális hatás,
ösztrogénaktivitás (izoflavonoidok),
mutagenezist és karcinogenezist befolyásoló hatás,
hepatoprotektív hatás,
véredényrendszer működését, állapotát befolyásoló hatás, vaszkuláris permeabilitás módosítása.

A fenti tulajdonságok több esetben egymással összefüggnek.