Az arzén

Az arzénFontos enzimek működését gátolja, hiszen a fehérjék SH- oldalláncával (szulfhidril- vagy tiol-csoport) kovalens kötést létesíthet. Az arzén nemcsak az enzimekben, hanem más fehérjékben is képes könnyen reagálni az SH- csoportokkal, ezért képes felhalmozódni nagyobb mértékben a szarus képletekben, mint a hajban és körömben.

Közismert, hogy az arzén-trioxid (Ar2O3) kis mennyiségben roboráló, a szervezetet erősítő hatású, amelynek oka, az, hogy elsősorban a lebontó enzimek között vannak SH enzimek, így kis mennyiségű arzén jelenlétében a szervezetben csökken a lebontás mértéke, nő a felhalmozódás aránya.

Az arzén-trioxidos kezelés izgatja a csontvelőt, ennek következtében növeli a vörösvérsejtek számát. A fokozottan osztódó szövetek kifejezetten érzékenyek az arzénre, mint például a ráksejt kultúrák, embrionális szövetek, vérképzőrendszer. Valószínűsíthető az arzén rákkeltő hatása, bár az egyéni érzékenység nagyon eltérő lehet. Az arzén vegyületek könnyen felszívódnak és nehezen ürülnek. Az arzén-trioxid a leghatékonyabb kapilláris méreg, a kapilláris erek falát megbénítja. Ennek következtében az erek fala a fehérjék számára áteresztővé válnak, folyadékkiáramlás, majd ennek következtében vérnyomás-csökkenés lép fel.

Az arzén-trioxidot ezen tulajdonsága alapján alkalmazzák a fogászatban a fogideg elölésére. A kapilláris erek átjárhatóságának megváltozására bekövetkező plazmakiáramlás következtében ugyanis a hajszálerekben annyira besűrűsödik a vér, hogy a fogideghez nem képes eljutni, így a fogideg elhal. Az arzén vegyületek a vese és a bélrendszer kapilláris rendszerét is súlyosan károsíthatja.

Az akut arzénmérgezésre a csillapíthatatlan hányás, hasmenés, agyi és keringési problémák jellemzőek. A krónikus arzénmérgezésre sorvadásos tünetek jelentkeznek. A csontvelő ártalom anémiát, vérszegénységet okoz.